A román katonáknak napiparancsot osztanak:
- Dimitrij!
- Parancs!
- Vegyen egy seprűt, és söpörje fel az udvart!
- Igenis, értettem!
- Teodoru!
- Parancs!
- Fog egy gereblyét és fölgereblyézi a pázsitot!
- Igenis, értettem!
- Ábel!
- Parancs!
- Vegyen egy rongyot és mossa föl a latrinát!
- Igenis! Sejtettem!
Két katona nagy ládát cipel a falu végén. Odamegy hozzájuk egy vénasszony, és megkérdezi tőlük:
- Mi van ebben a ládában?
- Az hadititok.
- De azért látom, hogy jó nehéz lehet.
- Hát persze! Tele van rakétákkal.
A hadseregben:
- Kovács honvéd, álljon fel!
- Jelentem, ez akkor sem fog menni, ha az őrmester úr miniszoknyában vezényel!
A hadseregben:
- Na katona, mondja meg, hogy mi a kedvenc színe? A katona gondolkozik, majd rávágja:
- Nem tudom, őrmester úr, szabad a gazda.
A sorozáson:
- Van valami baja?
- Még hogy van-e? A gyomorfekélyem naponta bevérzik, a tüdőm egy rossz szivacs, a lábam fordítva van beakasztva és félvak vagyok.
- Alkalmas! Magának megváltás lesz a hősi halál!